~SooRa ~1.fejezet

                                                          ~Innen kezdődik minden~

Alig aludtam valamennyit az éjszaka, nem, nem azért mert ideges lennék, amiatt amire készülünk. Valamiért izgatott vagyok és most tényleg egy szóra tudnék ugrani. Az ágyban a hátamon fekve bámulom a plafont, de megunom és lerúgom a takarót majd lemegyek a konyhába inni egy pohár vizet. A konyhapultnak dőlve ránézek az órára és azonnal ideges leszek. Mi az, hogy még négy óra van? Az utolsó kortyot is kiürítve a pohárból indulnék vissza az
amikor Minnie a maciját szorongatva, botladozva jön le a lépcsőn.
- Unnie, már fel kell kelni? - ilyenkor átkozom, hogy az ő szobájuk mellett van az enyém, ha elmegyek a szoba előtt Minnie mindig felébred.
- Még nem kell drágám, nyugodtan feküdj vissza. - óvatos puszit hintek a feje búbjára, majd visszaterelem a lépcsőig ahol már egyedül megy fel és remélem vissza tud aludni, ha már én nem. Ledobom magam a kanapéra és a támlájára a fejem majd se kép se hang.
Eléggé elaludhattam, ugyanis valaki szólongat. Lassan nyitom ki a pilláim, és ahogy rendes helyzetbe tenném a fejem éles fájdalom hasít a nyakamba.
- Így jár az, aki a kanapén alszik. - szól valami „epéset” HyunBae, nem, soha nem szólítom apának, nincs az az Isten, hogy elhangozzon felé a számból az a szó hogy „apa”.
- Te is járhatnál így! - mormogom az orrom alatt és próbálom elviselhető helyzetbe hozni a nyakam, hogy ne fájjon. Ha tudná, hogy én most mennyire nagyon küldöm melegebb éghajlatra. Összeszedem magam a kanapéról és zsibbadó végtagokkal vánszorgok fel a szobámba majd betámogatom magam a fürdőbe és kicsit üdébben jövök ki a zuhany alól. Gyorsan összekötöm a hajam, egy leheletnyi sminket felteszek az arcomra majd a táskába téve a flakonokat és szórófejeket már megyek is le a lépcsőn, a két kicsinek adok puszit, a pultról elveszem az odakészített pénzt és éppen kiérek, mire jön az én kis bolondom. Beszélünk egy keveset az ügyeletesekkel és megyünk is a suli mögé a parkolóba, a töri tanár kocsiján elég pofásan néz ki a logónk, tisztázom magamban mire a nyelvtan tanár majd’ leordítja a fejünket és az igazgatóiba invitál minket. Az igazgató nem veszi komolyan az ilyen dolgokat, a többi tanárral viszont meggyűlik a bajunk. Mikor nem csinálok valami olyat ami lefoglaljon vagy érdekel akkor előveszem a telefonom és folyamatosan az új logónkat tervezem és már a felénél tartok, amikor feltűnik hogy hirtelen túl sokan lettünk az igazgatóiban ugyanis az egyik vadbarom meglökte a kezem és az egész képernyőn keresztül húztam egy fekete vonalat, na én ezt hogy fogom eltakarítani hogy ne rontsak bele a kész részbe. Felnézek a fekete hajú srácra, akinek úgy áll a haja a feje tetején, mint egy szénaboglya és ijedt szemmel pillog rám, hát félhetsz is.
- És pontosan miért is jöttetek? –kezdi faggatni őket So.
- Háttértáncosokat keresünk, és mivel a suli jó erős táncosakat képez, így ide jöttünk! –magyarázta az egyik.
- Hány ember kellene? - folytatja So.
- Egyelőre 2-3 hogy ne kelljen sokat betanítani! –magyaráz a másik. – Táncoltok nekünk? –kérdezi a harmadik.
- Persze! Meg másszak fel a falon is, nem? –akadok ki.
- Nyaa! Nyugi! –csitít So. – Minek? –néz a fiúkra.
- Ti jó képességűeknek minősültök!
- Mi vagyok én tárgy, hogy felmérj? –vágom a telefonom az asztalra.
Mindegyik srác meghőköl, hát jobban is teszik. Most úgy sem vagyok jó passzban.
- Én nem táncolok! –ülök vissza a székbe.
- Én sem! – So sem fogja beadni a derekát egykönnyen.
- Csak nem falábúak vagytok? –kérdez a negyedik. Öcsém, ezek mennyien vannak?
- Hogy mit mondtál? –akad ki So. Na, ezt nem kellett volna mondaniuk, már
rosszabb, mint én vagyok ilyen állapotban.
- Jól hallottad! –mosolyog a kis barnahajú.
- Unnie! –szól –Most vágjam Őket meg, vagy majd 2 perccel később? –kezdi már, tudtam én.
- Nyugi, Picúr! –nyugtatom, ebből még én is kerülhetek ki rosszul –Ha nagyon akarjátok, táncolunk, de csak egyszer! –állok fel – Nem jössz? –nézek rá.
- De! –pattan le az asztalról és mellém áll.
- Legyen mondjuk…- olyan sok jó van.
- EXO – Mama? –mondja So.
- Oké! –kikeresem és elkezdünk rá táncolni, de a felénél abbahagyjuk. – Ennyi volt. Döntés a Tiétek! –vége a gyereknapnak én már többet nem táncolok, ha észreveszik, akkor ebből is rájöhetnek, hogy jók vagyunk.
- Szerintem…- kezd el gondolkozni a szöszi.
- Jöhetnek! –vágja rá a másik. Ehhh, még mindig sokan vannak.
- Akkor lányok, hivatalosan is az AlphaBat háttértáncosai vagytok! –mondja a kis barnahajú srác.
- Nos lányok,itt is vagyok. –jön be az igazgató. – Csak nem… -néz a fiúkra a Tanár Úr.
- Jó napot! A nevem Ji Ha Young, és az AlphaBat leader-e vagyok. A két lányt szeretnénk kikérni a suliból, hiszen jó táncosok!
- Rájuk fér a kemény munka, hiszen mindenből poént csinálnak, és mindig rossz dolgokat, amit mások nem díjaznak. –szól az igazgató és szó nélkül elenged minket. Igaz levelezőbe majd azért átküldik az anyagot, de ez azért így jobb. Hazáig szaladok, és szinte berobbanok a házba, ahol anya épp a munkatársait vendégeli meg, HyunBae meg gondolom, a dolgozószobában van a kicsik meg oviban, vagy mégsem. A két kicsi visítva szalad oda hozzám.- Jó napot! Szia anya, viszem is a kicsiket. Elnézést! – a két csöppséget felviszem az emeletre.
- Ti hogy-hogy nem vagytok oviban? – nézek rájuk.
- Szünet van. – vágja rá Minnie.
- Seo? – ő mindig elmondja az igazat.
- Dehogy is – legyint picit nővére karjára – Minnie betegnek tetette magát és így engem sem engedett anya, hogy ha én is elkaptam ne fertőzzem meg a többieket. – mondja egy szuszra Seo.
- Árulkodós! – mondja Minnie és beszalad a szobájukba, Seo meg azonnal utána szaladt. Gyorsan bementem a szobámba, elővettem a bőröndöm és elkezdtem belehajtogatni a cuccaim. Mire a végére értem már alig bírtam ráhúzni a cipzárt. Leszenvedtem magam a lépcsőn a bőröndömmel és hál’ istennek már elmentek anyu kollégái így nem kell magyarázkodnom…sokat. Még visszamegyek a szobámba, hogy elővegyem a dugi pénzem a ruháim alól majd megyek vissza a földszintre amikor anya, HyunBae és az ikrek vártak a lépcső alján.
- Anya, a suliba jött egy banda és háttértáncosokat kerestek. So-t és engem választottak, hozzájuk kell költöznünk. – nézek anyára majd sorban mindenkire. Hyunbae szúrós szemekkel néz rám, a két kicsinek már könnyes a szeme és úgy néznek fel rám.
- Soha nem engedem, hogy elmenj! – mennydörgi Hyunbae. A karom után kap, és úgy megszorítja, hogy rögtön lezsibbad. Kirántom keze szorításából az enyémet és dühösen a szemébe nézek.
- Na, neked aztán tényleg semmi közöd hozzá! – vágok vissza, mire anya fojtott hangon szólal meg.
- Na de SoRa…
- Nem érdekel anya. Nem érdekel a véleménye. – nézek rá. Megfogom a bőröndöm és elindulok vele az ajtó felé, de Seo és Minnie utánam szólnak.
- Unnie! – egyszerre szaladnak hozzám sírós hangon, és ahogy hozzám érnek egyszerre zokognak fel.
- Mi is megyünk veled… - sírja Seo és megtörli a szemét a könnyektől.
- Nem lehet. Most még nem, majd egyszer… Talán. – Hyunbae megfogja a két kicsit a derekuknál és úgy tartja vissza a zokogó lányokat. Most mit csináljak?

~ SoYung ~1.fejezet

~ Az új állás ~

 

Reggel nyúzottan kelek. A földön. Mit kerestem én ott? Hogy kerültem oda? Na mindegy ez bizarr. Az ágyamba pedig a bátyám. Ez dilinyós esküszöm.
- Hé! Álomszuszék! –lökdösöm bátyám. – Hahó! –ködösöm tovább,és felkel.
- 5 percet Omma! –dünnyögi.
- Meg a kis tökömet alszol Te 5 percet is! –rántom ki alóla a takarót és a földre zuhan. – Ezt meg megérdemelted! –dobom rá a takarót – Eszedbe se jusson! –figyelmeztetem előre,hogy ne aludjon vissza.
A fürdőmbe vonulok és lezuhanyzom,majd a hajamat kifésülöm. Egy kis halovány sminket teszek fel,és a szórófejeket beteszem a táskámba,meg a flakonokat is. Unnie-val nagy dobásra készülünk. Összekapom a cuccom,körbepuszilom az ősöket,és már gördülök is deszkával Unnie-hoz.
- Szia! –ölelem meg Unnie-t.
- Szia. Elhoztad? –néz rám nagy szép szemeivel.
- Persze! –mutatom meg neki a szórófejeket.
- Na akkor mehetünk! –száll fel a biciklijére és a suliba megyünk.
Mikor beérünk Unnie lezárja a biciklijét és én a deszkámat a kezembe tartom.
- Sziasztok! –köszönünk az ügyeleteseknek. – Mizu? –ülök fel az asztalukra.
- Hali. Semmi. –szól bicit bűnbánóan Kwang.
- Mi a baj,Apafej? –nézek rá.
- Gyűlölök ügyis lenni! –sóhajt.
- Nyaaa! Kibírod! –adok neki egy puszit,és becsengetnek. – Unnie! Idő van! –rángatom el Bae társaságból.
- Naaa! Éppen a randit beszéltük meg! –nyávog nekem Unnie.
- Randizol Te velem eleget! –csapok a hátára,és a festékszórót kezdem el rázni,hogy jó híg legyen,és könnyen tudjunk vele dolgozni.
- A töri tanár kocsija jó lesz? –néz rám Unnie.
- Persze. Amúgy is nem akarta megadni az ötöst félévkor,tahát már csak bosszúból is! –kezdem el rá festeni az egyik kedvenc lógónkat.
- Bolond! –kezdi el árnyékolni a festésem Unnie.
Árnyékolunk,festünk és keményen dolgozunk. Egyszer csak a cipőkopogáshoz hasonló hangot hallok meg.
- Ti meg mit csináltok? –kiált ránk a nyelvtan tanár.
- Csak festünk. –válaszol Unnie.
- Fessétek be magatokat az igazgatói irodába MOST! –kajabál velünk a tanár,és mi engedelmesen az igazgatóiba vonulunk.
Mikor belépünk az igazgató egy rosszalló pillantást vet ránk.
- Miért lányok? –kérdezi.
- Csak egy kis tréfa! –mondom ártatlanul.
- Én megértem,de a többi tanár nem jó szemmel nézi ezt!
Ekkor kinyílik az ajtó és az igazgató helyettes lép be.
- Igazgató Úr,az egyik szülő keresi! –hadarja a nő,és elmennek.
Mi addig ott várunk. Én felülök az igazgatói asztalra,és Unnie meg a telefonját nyomkodja. Egyszer csak nyílik az ajtó. 9 fiú tömörül be.
- Ti..meg mit kerestek itt? –pislogok hatalmas szemekkel.
- Sziasztok lányok. Igazgató Úr? –szól a szöszi.
- Elment. –mondja hanyagul Unnie.
- Értem.
- És pontosan miért is jöttetek? –pislogok sokat egyszerre,mert hihetetlen milyen jól néznek ki.
- Háttértáncosokat keresünk,és mivel a suli jó erős táncosakat képez,így ide jöttünk! –magyarázta a pink hajú,kis rágógumi fej.
- Ahha…-lóbálom a lábaimat,és elkezdek dúdolászni. – Hány ember kellene? –nézek rájuk.
- Egyenlőre 2-3 hogy ne kelljen sokat betanítani! –magyaráz a kis cuki barna hajú. – Táncoltok nekünk? –kérdezi aranyos mosollyal az arcán.
- Persze! Meg másszak fel a falon is,nem? –akad ki Unnie.
- Nyaa! Nyugi! –csitítom el. – Minek? –nézek a fiúkra.
- Ti jó képességűeknek minősültök!
- Mi vagyok én tárgy,hogy felmérj? –vágja le az asztalra a telefonját Unnie.
Mindegyik srác meghőköl a hirtelen felindulás végett. Unnie erősebb,mint gondolnák.
- Én nem táncolok! –kényelmeskedik Unnie.
- Én sem! –nyújtózkodom.
- Csak nem falábúak vagytok? –kérdez a bubifejű.
- Hogy mit mondtál? –akadok ki.
- Jól hallottad! –mosolyog a kis barnahajú.
- Unnie! –erre SooRa felkapja fejét –Most vágjam Őket meg,vagy majd 2 perccel később? –mérgelődöm.
- Nyugi,Picúr! –nyugtatgat Unnie –Ha nagyon akarjátok táncolunk,de csak egyszer! –áll fel Unnie – Nem jössz? –néz rám.
- De! –pattanok le az asztalról,és Unnie mellé állok.
- Legyen mondjuk…
- EXO – Mama? –javaslom.
- Oké! –kikeresi Unnie és elkezdünk rá táncolni,de a felénél abbahagyjuk. – Ennyi volt. Döntés  a Tiétek! –pillant mélyet Unnie,és leül a székbe.
- Szerintem…-kezd el gondolkozni a szöszi.
- Jöhetnek! –vágja rá a bubifej.
- Akkor lányok,hivatalosan is az AlphaBAT háttértáncosai vagytok! –mondja a kis barnahajú srác,akivel valahogy mindig találkozik a tekintetem.
- Nos lányok,itt is vagyok. –jön be az igazgató Úr. – Csak nem … -néz a fiúkra a Tanár Úr.
- Jó napot! A nevem Ji Ha Young,és az AlphaBAR leader-e vagyok. A két lányt szeretnénk kikérni a suliból,hiszen jó táncosok!
- Rájuk fér a kemény munka,hiszen mindenből poént csinálnak,és mindig rossz dolgokat,amit mások nem díjaznak. –szól az igazgató és szó nélkül elenged minket. Igaz levelezőbe majd azért átküldik az anyagot,de ez azért még is happy.

Mind a ketten hazarohanunk,és már csomagolunk is. A nagy pakolás közbe észre se vettem,hogy a bátyám már az ajtófélfának dőlve engem bámul.
- Hová mész? –riaszt meg.
- Az AlphatBAT csapatnál leszek háttértáncos,és oda kell költöznöm…ugye nem baj? –nézek rá cicaszemekkel.
- Nem,de a tavaszi versenyre eljössz ugye? –néz rám Hoonie.
- Persze! –ölelem meg bátyám. – Szeretlek,és köszönök mindent! Köszönöm,hogy vagy nekem. –bújtam karjaiba.
- Én is szeretlek Picúrka! –puszilja meg arcom,és elenged.
A bőröndömön a cipzárt behúzom,és a deszkámat felvéve elmegyek otthonról. Unnie háza előtt megállok,és Ő is jön ki.
- Wow! Gyors vagy! –néz rajtam végig SooRa.
- Tudom. Menjünk a háztömbhöz! –javasoltam,és mind a ketten beindulunk a városba.

Mikor beérünk egyből a megadott címre megyünk,és egy nagy háztömb fogad minket. A fiúk ugyanis dorm-ban laknak,és mi is ott fogunk mostantól. Mikor a fiúkhoz érünk nagy kacarászást hallunk. Halkan nyitunk be hozzájuk és kergeti egymás a bubifej és a kis szöszi. A kis szöszi nagyot taknyol a banánhéjban,amire már sírva ütik a földet a gyagyások.
- Fiúk,fiúk,fiúk! Khm…itt vannak a csajosok! –próbálta meg elmondani röhögés nélkül a kis barnahajú srác.
- Ezt még visszakapod! –szól durcisan a kis szöszi.
- Wow. Ti rosszabbak vagytok mint a gyerekek. –jegyzi meg Unnie.
- A szoba elrendezés picit érdekes lesz…-vakarta a tarkóját a feketehajú.
- Miért is? –nézünk rá nagy szemekkel.
- 3 szoba van. 11-n vagyunk. J:eta,D:elta és Te –mutat rám –a kék szobába lesztek. F:ie,I:ota és Te –mutat Unnie-ra –ti a zöld szobába lesztek. Mi pedig a sárgába.
Kibuktam. D:elta meg én egy szobába? Előbb ugrok ki innen a hetedikről,minthogy vele legyek egy szobába.
- Amúgy megtudhatom a neved? –néz rám gyönyörű szemeivel.
- SoYung,vagyis So.
- Én Yeon Soo! –nyújtja kezét és elfogadom. – Mondták már,hogy gyönyörű vagy? –biccenti oldalra a fejét.
- Soo! Inkább gitározz! Neked a csajozás nem megy! –nevet J:eta.
- Fulladj meg! Köszi! –hunyorgat Soo,és a szobába húz.
- Miért ilyenek a többiek?
- Csak irigyek.
- Ahha…-nézek körbe,és mindenhol cuki rajzok vannak.
- Azt a macit én csináltam…
- Kawaii! Ügyi vagy! –mosolygok és Unnie-hoz megyek ki akit a fiúk csikiznek. – Szegénykém. –hagyom ott,és kipakolok a bőröndömből.
- Te most komolyan otthagytál 5 éhes pasi közt? –lihegi Unnie.
- Olyan cukik lennétek gruppenben!
- Perverz disznó! –grimaszol Unnie,és nevet a saját kínján.
Egész jól elbeszélgetünk az est folyamán a gyagyás bagázssal. Nem is olyan hülyék,mint gondoltam….vagy mégis? Majd ez még kiderül,ha jobban megismerhetem Őket. Holnap mehetünk Unnie-val a próbaterembe,hogy betanuljuk a koreográfiát.

Bevezető

Beköszöntött az ősz. A nyárnak vége és gyerekek visszamenni koptatni az iskola padját.Vannak akik új iskolába,de vannak akiken már csak az utolsó évüket nyúzzák a tanárok. A két lány is pontosan így volt. SooRa és So. A két lány igazi bajkeverők,de éppen ettől olyan vonzóak. SooRa 19 éves,míg So 18. Minden őrültséget együtt csinálnak amit csak el lehetséges…
- Igen Omma,elég lesz ennyi pirosító! –lökdösöm el kezét.
- De az évnyitón szépnek kell lenned!
- De nem akarok! –kezdem el lemosni a sminket,és csak a szemem húzom ki,meg a pilláimat és már rohanok is a fekete cicanacimért.
Felkapom magamra,és egy fehér toppot,a hajam hagyom,hadd lógjon,majd a kis övtáskámat csatolom derekamra. Bele a telefon és már megyek is le a garázsba ahol a deszkám már vár. Kigurulok a garázsból,és már megyek is Unnie elé.
- 1 órán keresztül csak mi ketten –mosolygok.
- Jajam! –vigyorog SooRa.
- Minket úgy se keresnek majd.
- Tudom! –sóhajtok,és elindulunk a suliba.
Ő gyalog,én deszkán. Mikor a sulihoz érünk,már kint építik a díszletet,és a hangfalakat is hozzák ki. Mi az osztályunkba megyünk,és a Tanárunk elmondja,hogy mit is teszünk majd. Mikor ezzel végzünk mindenki leszivárog.
- Nem jöttök? –néz vissza Min.
- Mi? Majd mindjárt,csak SooRa-nak a haját megcsinálom! –hantáztam és Min lemegy.
- Istenem! –dobja fel a padra a lábait SooRa. – Ennyire hülyének lenni…-forgatta meg a szemeit,és a telefonját kezdi el nyomkodni.
Én egy padra ültem,és a telefonomon bekapcsoltam a zenét,és nekiálltam rá táncolni. Jó,hogy lógunk,így legalább nem kell a tűző napon állni,ráadásul semmi kedvem meghallgatni a diri altató hatású szózatát. Mikor már elfáradok a táncban –persze nem olyan hamar –írkálni kezdek a táblára.
- Mit írsz? –pillant rám Unnie.
- Csak azt,hogy mennyire szeretlek! –nyomok egy cuppanóst Unnie arcára.
- Bolond.
Halljuk,hogy az ünnepségnek vége. A diri feljön,és kemény leszidásban részesít minket. Nem akarom,hogy mindig kiabáljn,de ha egyszer ez van,akkor fogadja el. Mikor elmegy a diri,mi jót kacagunk rajta,és szépen hazaballagunk.